Az állásinterjúra való felkészülés során a legtöbb pályázónak nehézséget okoz elmesélni olyan esetet, amikor hibázott a munkahelyén. Ilyenkor a pályázó részéről a legrosszabb megközelítés, ha ugyanúgy akar válaszolni, mint a „Milyen gyengeségek vagy rossz tulajdonságok jellemzik?” kérdésnél. Úgy beállítani egy hibát, mintha másvalaki mulasztása lenne, vagy kiemelni egy lényegtelen hibát, mintha te csak apró hibákat vétenél, az a felelősség teljes áthárítása.
#7 Mi volt a legnagyobb munkahelyi kudarcod?
Van olyan módja ennek a megválaszolásának is, ami se nem rossz, se nem jó. Amikor egy hibára úgy gondolunk vissza a karrierünkben, aminek ma már nem sok jelentősége van. Például, ha kilenc év tapasztalatod van marketing területen, és olyan esetet hozol fel 2010-ből, amikor elfelejtetted a vevőknek szóló levél szövegét ellenőrizni kiküldés előtt. Gyakorlatilag megválaszoltad a kérdést, de nem kielégítően. Igen, elismerted hibádat, de ez ma már nem releváns, abból a szakértői szemszögből, aki te most vagy, illetve annak a pozíciónak szempontjából, amire jelenleg pályázol.
Ehelyett, az állásinterjúra való felkészülés alatt gondold végig egy valós hibádat a közelmúltból (elmúlt 1 – 2 évből), aminek egyértelmű haszna volt számodra, és meg tudsz osztani a felvételi beszélgetésen. Itt egy lehetséges példa, amit az interjúztatás során szeretnek hallani egy vezető mérnök esetében:
„Néhány évvel ezelőtt nehéz helyzetbe kerültem. Félreértelmeztem egyik kollégámat a csapatomban, hogy mennyire elkötelezett, ezért elveszítettem őt és a cégen belül átigazolt egy másik csapathoz. Átmenetileg meg kellett osztani az extra munkaterhelést a csapaton belül, miközben igyekeztem a pozíciót új kollégával betölteni. Visszatekintve rájöttem, hogy sokkal proaktívabb beszélgetést kellett volna folytatnom ezzel a kollégával a karriercéljairól. Ő szerette a munkáját, amit mérnökként csinált, de azt érezte, hogy nincs elég fejlődési lehetőség számára a csapatban. Pedig én felvázolhattam volna neki, ha kommunikatívabb lettem volna. Végül sikerült találni új kollégát a helyére, akivel az elején átbeszéltük a karrierlehetőségeket és amit negyedévente rendszeresen megismétlünk.”